_{Hogyan juttathatja magasabb nettó jövedelemhez a kollégáit változatlan munkáltatói költségek mellett? - Bemutatjuk a munkavállalói résztulajdonosi programot}

Hosszútávú részvényalapú ösztönzők, avagy milyen eszközök állhatnak rendelkezésre a munkavállalók elismerésére és elköteleződésük növelésére?

Cikkünkben a munkabéren felül juttatható, a hosszútávú megtartás, a munkavállalói elégedettség és lojalitás növelése érdekében bevezethető részvényalapú ösztönzőket vizsgáljuk. Választ adunk többek között arra is, hogyan váltható üzleti sikerré a munkavállalók motivációjának növelése. Áttekintjük a hatályos szabályozás alapján a főbb részvényalapú juttatások adózásának hátterét, és kitérünk arra is, hogy az egyes ösztönzők révén juttatott jövedelmek adópozíciója hogyan változhat egy későbbi törvénymódosítással.

Hosszú távú részvényprogramból származó jövedelem – külföldi hatás

Az elmúlt néhány évtizedben - köszönhetően főként az angolszász üzleti kultúra hatásainak – Magyarországon is egyre szélesebb körben ismertté vált a munkabéren felüli ösztönzők azon eszköztára, amely kifejezetten a részvényalapú juttatással történő munkavállalói motivációra fektet hangsúlyt.

A jellemzően a külföldi anyavállalatok által juttatott részvényalapú juttatások lényege, hogy a megállapodást (granting) követően egy hosszabb, gyakran több évet felölelő várakozási időszak (vesting) sikeres lejártakor jut hozzá a munkavállaló ingyenesen, vagy kedvezményes áron az értékpapírhoz, vagyis – kedvezményes részvényvásárlás esetében – a várakozási időszak lejártakor gyakorolhatja az opciós jogot annak – jellemzően a szokásos piaci árhoz képest kedvezményes áron történő – megvásárlására (exercise).

Az ilyen részvényalapú juttatás, amennyiben kollégáknak adják, munkaviszonyos jövedelemnek minősül, amelynek adóalapja – ingyenes részvény esetében – a részvény szokásos piaci ára. Kedvezményes áron megszerzett részvény esetében szintúgy a szokásos piaci ár az adóalap, csökkentve a megszerzésre fordított értékkel.

Általánosságban a jövedelemszerzés időpontja, így az adóztatási pont ingyenesen szerzett részvény esetében a korlátozási idő lejártakor (vest), míg részvényopciós esetben az opciós jog gyakorlásának (exercise) időpontjakor merül fel,^[1] feltéve, hogy a magánszemélyt a használat, hasznok szedése és a rendelkezési jog nem illeti meg a jövedelem tárgya felett az említett időpontokat megelőzően.

Ha a juttató egy magyar cég és a juttatást a magyar munkavállaló kapja, akkor az ilyen jövedelmek utáni adókötelezettségek a magyar munkavállalók esetén hasonlóan alakulnak az általános munkaviszonyos jövedelem esetén felmerülő adókötelezettségekhez, így járulékköteles jövedelemről beszélünk. Eltérés akkor merül fel, ha ugyan magyar a munkaviszony, amelyre tekintettel a juttatást kapja a magyar munkavállaló, azonban a juttatás nyújtója nem a foglalkoztató, hanem a foglalkoztató kapcsolt vállalkozása (pl. külföldi anyavállalat). Ez esetben – meghatározott feltételekkel – az általánostól eltérően adózik a munkaviszonyosnak minősülő jövedelem, hiszen nem járulékkötelezettség, hanem 13% szociális hozzájárulási adó terheli, tekintve, hogy annak juttatója nem a magánszemély foglalkoztatója. Ha a szocho-t a magánszemély fizeti meg és annak összegét még részben sem térítik meg a részére, akkor mind az szja mind a szocho esetében az adóalapnak a jövedelem 89%-a minősül. Ha a jövedelem külföldi forrású és a magyar munkáltató nem lép fel technikai kifizetőként, a munkavállaló állapítja meg – individuálisan – negyedévente a 15% személyi-jövedelemadó (szja) előleg-, és szociális hozzájárulási adókötelezettséget és a negyedévet követő hónap 12. napjáig fizeti meg azt az Adóhatóság részére. Fontos megjegyezni azt is, hogy ha a jövedelem külföldi forrású, erről a jövedelemről az Adóhatóság nem rendelkezik adattal, így a magánszemély adóbevallási tervezete ezt nem fogja tartalmazni, az mindenképpen kiegészítésre fog szorulni az adóbevallás elkészítésekor.  

Ez a jövedelem tehát hosszabb távon igencsak motiváló eszközként funkcionálhat a munkavállalók számára, azonban jelentős adózási előnyök nem aknázhatók ki, hiszen csak – bizonyos feltételekkel –járulékkötelezettség nem merül fel a jövedelmen. Nem elhanyagolható hátrány továbbá, hogy ez a juttatás adminisztratív szempontból a magánszemély számára nehezebb helyzetet eredményez (negyedéves adófizetés, szja bevallás készítés vagy adóbevallási tervezet módosítása). Sok cég azzal támogatja a jövedelemben részesülő magánszemélyeket, hogy adótanácsadót bíz meg a kötelezettségek kiszámítására vagy edukációs anyagokat, tájékoztatókat bocsát a magánszemélyek rendelkezésére, akik ezzel a segítséggel lényegesen könnyebben tesznek eleget adózási és riportálási kötelezettségüknek.

A rövid válaszuk az, hogy a munkavállalói résztulajdonosi program (MRP) intézménye ilyen eszköz lehet. Az MRP korszerű és rugalmasabb konstrukció és jellemzően kedvezőbb adózási feltételeket biztosít a munkavállalók ösztönzésére a jelenleg ismert javadalmazási eszközöknél, így például a munkavállalói értékpapír-juttatási programnál, a dolgozói részvénynél vagy más prémium-, és bónusz-rendszernél.

Munkavállalói résztulajdonosi program: magasabb juttatás, elkötelezettebb kollégák, változatlan munkáltatói költségek

A munkavállalói résztulajdonosi program (MRP) egy jól strukturált, jellemzően felső- és középvezetők javadalmazására szolgáló hosszú vagy közép-távú ösztönző program. Olyan juttatási forma ez, amely a magyar szabályok adta lehetőségek alapján kedvezőbb adózás alá esik.^[2] Adózási szempontból az MRP rendkívüli előnye, hogy az azt bevezető vállalkozások számára az MRP szervezet által teljesített részvényjuttatás adómentes. Természetesen, amennyiben részvény juttatása történik, mivel az a szerzéskor adómentes, a későbbi árfolyamnyereségként vagy ellenőrzött tőkepiaci ügyletben történő értékesítés teljes mértékben adóköteles lesz a magánszemély részére (nem tud szerzési értéket levonni a bevételből, maximum a pénzügyi intézménynél fizetett tranzakciós költségeket – ha voltak).

Amennyiben nem részvény a juttatás formája, hanem pénzbeli juttatás, a pénzbeli kifizetéseket csak a 15 százalék személyi jövedelemadó terheli, feltéve, ha a jövedelemben részesülő magánszemély eléri a szociális hozzájárulási adófizetés felső határát az adott adóévben (minimálbér huszonnégyszerese után fizetett társadalombiztosítási járulékot vagy külön adózó jövedelmet terhelő szociális hozzájárulási adót). Vagyis nem merül fel a munkáltató által fizetendő 13 százalék szociális hozzájárulási adó vagy a magánszemélynél társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség.

Fentiek alapján, az MRP programon keresztül a résztvevők magasabb nettó jövedelemhez juthatnak ugyanakkora munkáltatói költségek mellett vagy ugyanakkora nettó jövedelemhez juthatnak jóval alacsonyabb munkáltatói költség mellett. A teljes elérhető adóelőny tehát az alapító társaság belátása szerint osztható meg az érintettek között. Ezen felül, a társaság könnyebben tud differenciálni a juttatásban részesülő munkavállalók között, sokkal erőteljesebben kötheti azt a munkáltatói és munkavállalói teljesítményhez, mint egy globális részvényprogram esetében.

Az MRP működtetéséhez az alapítónak MRP szervezetet kell létrehoznia, az adóelőnyök ezen keresztül érvényesíthetőek. Az MRP szervezet egy önálló jogalanyisággal rendelkező jogi személy, amelynek fő funkciója a javadalmazási politika keretében megszerezhető pénzügyi eszközök (értékpapírok) kezelése, és az így kezelt értékpapíroknak vagy azok ellenértékének a résztvevők számára történő átadása a javadalmazási politikában szabályozott feltételek bekövetkezése esetén.

Fontos feltétel, hogy az MRP-t indító társaság (alapító társaság) kizárólag részvénytársaság (Zrt. vagy Nyrt.) formájában működhet. A program résztvevői az MRP-t alapító társaság munkavállalói és vezető tisztségviselői lehetnek, de résztvevők lehetnek azon vállalkozások munkavállalói és vezetőtisztségviselői is, amelyekben az alapító társaság közvetlen vagy közvetett többségi befolyással rendelkezik.

Sokszor felmerül, hogy ha a magyar munkáltató Kft. formájában működik, van-e lehetőség MRP indítására? A válasz az, hogy ez esetben is van lehetőség MRP indítására, ha a külföldi anyavállalat vagy kapcsolt vállalkozás alapító részvénytársaság formában működik, és az adott társaság lesz az MRP szervezet alapítója.

Ez a feltőkésítés alapvetően történhet készpénz és/vagy természetbeni hozzájárulás (például részvény vagy részvényopció) átadásával. A részvénnyel történő feltőkésítés esetében a résztvevők nem szereznek részesedést az alapító társaságban (tehát nem lesznek jogosultak szavazni, stb.), csakis az MRP szervezetben szereznek ún. „tagi részesedést”. Az alapító társaság saját döntése, hogy részvényt kíván-e adni tőkeként, illetve az MRP szervezetből milyen típusú jövedelmet realizálnak a résztvevők (részvényt vagy pénzbeli kifizetést).

Az MRP-ből származó kifizetés legfőbb feltétele az előre meghatározott javadalmazási politikában meghatározott feltételek teljesülése, így például az alapító társaság gazdasági teljesítményének javulása, hiszen a résztvevők kizárólag akkor jogosultak kifizetésre, ha teljesítik az előre meghatározott teljesítménycélokat. Ezen felül, lehet a részvény kibocsátója számára jogszabályban előírt hatékony és eredményes kockázatkezeléséhez is kötni a programot vagy a részvények szabályozott piacra történő bevezetéséhez. A differenciálás érdekében akár egyedileg is meghatározhatók feltételek, amelyek a későbbi kifizetést megalapozzák.

Természetesen az előnyök elérése érdekében a program felállítása és működtetése során számos követelménynek szükséges megfelelni. Ilyen követelmények például, hogy a juttatás referencia időszaka (vesting, vagy várakozási periódus) nem lehet kevesebb, mint 2 év. 

A fentiekből kitűnik, hogy a programnak köszönhetően tulajdonosi szemléletmód alakítható ki a résztvevők körében és a munkavállalói lojalitás hosszú távú erősítése alapozható meg, kedvezőbb adózás melletti juttatással, valamint a magánszemély számára – az általános részvényprogramok alapján – felmerülő jelentős adminisztratív teher is kiiktatható.

További előny, hogy egy MRP szervezet egyidőben vagy egymást követően több részvényszerzési programot is adminisztrálhat, így azt elég egyszer létrehozni a jogszabályoknak megfelelően, az ezt követő operáció azonban sokkal kisebb tulajdonosi / foglalkoztatói ráfordítással működtethető. 

[1] Megjegyezzük, hogy a juttatás adókötelezettségének megállapításakor az adóegyezményekre is tekintettel kell lenni, ha van hatályos adóegyezmény az adott forrás / célországgal. Eltérő esetben az egyes országok saját belső jogszabályai követendők az adókötelezettség megállapításakor.

[2] Olyan munkavállalók esetében, ahol felmerül valamely külföldi joghatóság adóztatásának lehetősége, javasolt külföldi adószakértőt bevonni, hogy az adott jövedelem külföldi adózási minősítése is vizsgálatra kerüljön. Az EY nemzetközi szervezetének köszönhetően külföldi szakértők bevonásában is tudja támogatni ügyfeleit.

A cikk szerzői: Oláh Veronika, Fapál Krisztina, Marosi Patrik