A vámérték kimunkálására vonatkozó szabályokat az egyes tagállamok eltérően értelmezik az Európai Unióban. Magyarországon egyre többször fordul elő, hogy a vámhatóság felülbírálja az importőr által megállapított, ügyleti értéken alapuló vámértéket; emiatt már számos esetben kellett megvédenünk az ügyfeleink által alkalmazott árakat.

Ez történt egy magyar vonatkozású, Európai Bíróság elé került ügyben is (C-187/21), ahol a vámhatóság álláspontja szerint az – egyébként független – felek által alkalmazott ügyleti érték jelentősen eltért a vámhatóság adatbázisában szereplő hasonló áruk adott időszaki statisztikai értékétől, ezért a vámhatóság felülbírálta az importőr által bevallott ügyleti értéket és magasabb vámfizetési kötelezettséget állapított meg.

Az ügy során fény derült arra, hogy ha a vámhatóság más EU-s adatbázisokat, és az érintett gazdálkodó korábbi ügyleteit is felhasználva vizsgálta volna az ügyleti értéket, akkor nem mutatkozott volna jelentős eltérés. Ennek ellenére az Európai Bíróság ítéletében az szerepel, hogy a helyi vámhatóság felülbírálhatja az ügyleti értéket, és nem köteles további adatbázisokat használni; a nemzeti adatbázisok erre a célra elegendők lehetnek, illetve az időszak, amelyet figyelembe vehet, az az importot megelőző és követő 45 nap. Mindazonáltal a Bíróság tisztázatlanul hagyta, hogy milyen szempontok alapján lehet eldönteni azt, hogy a nemzeti adatbázis használata elegendő-e az adott esetben.

Az ügynek két jelentős következménye lehet a gazdálkodókra nézve:

• A vámhatóság felülbírálhatja az ügyleti értéket még abban az esetben is, ha az egyébként független felek között ment végbe, és megfelel a piaci árazásnak. Különösen érintettek lehetnek például azok a gazdálkodók, akik nagy volumenű beszerzés miatt jelentős árengedményt kapnak, vagy készlet kisöprés keretében vásárolnak kedvező áron termékeket.
• A vámhatóság nem köteles figyelembe venni a vámérték meghatározása során további adatbázisokat. Ilyen esetekben annak bizonyítása, hogy a nemzeti adatbázis elégséges alátámasztás-e, nagy valószínűséggel a gazdálkodóra fog hárulni. További nehézséget okozhat a +/- 45 napos időkeret, hiszen egyrészt az ügylet pillanatában még nem ismert értékek is figyelembevehetők, másfelől a jelenlegi gazdasági környezetben rövid időintervallumon belül is jelentős eltérések alakulhatnak ki.

A fentiek tükrében mindenképp javasoljuk az alkalmazott ügyleti értékek felülvizsgálatát mind visszamenőlegesen, mind a jövőre nézve, és megfelelő alátámasztás kialakítását az esetleges kockázatok minimalizálása érdekében.