A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény eddig is rendelkezett a visszafizetési és megtérítési kötelezettségről, például a jogalap nélkül felvett pénzbeli ellátások, baleseti táppénz, illetve utazási költséghez nyújtott támogatás esetén. A 66. § kiegészült 2025. január 1. hatállyal a (2a) és (2b) bekezdésekkel is.
Mindezek értelmében a jogalap nélkül igénybe vett egészségügyi szolgáltatás költségét köteles megtéríteni
a) a foglalkoztató és egyéb bejelentésre kötelezett szerv, ha az egészségügyi szolgáltatás jogalap nélküli igénybevétele, a biztosítási jogviszony megszűnésére, szünetelésére vonatkozóan az egészségbiztosítás jogviszony- nyilvántartásába történő bejelentés elmulasztásának, késedelmes teljesítésének, vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának a következménye,
b) az egészségügyi szolgáltatást igénybe vett magánszemély, ha a magánszemély vagy törvényes képviselője valótlan nyilatkozata alapján szerez jogosultságot térítésmentes egészségügyi szolgáltatásokra, és utólag megállapítják, hogy nem Magyarországon volt jogosult térítésmentes egészségügyi szolgáltatásra.
A (2b) értelmében az érintett szerv vagy személy az egészségbiztosítási szerv általi tudomásszerzésétől számított öt éven belül kötelezhető az egészségügyi szolgáltatás költségének megtérítésére. Nincs helye megtérítésnek, ha az érintett egészségügyi szolgáltatás nyújtásától számított 15 év már eltelt.
Január 1-től tehát komoly anyagi következménye lehet a foglalkoztatóra nézve, amennyiben a magánszemély jogalap nélkül vesz igénybe egészségügyi szolgáltatást amiatt, mert például a foglalkoztató elmulasztotta kijelenteni a T1041-esen a munkavállalót és igaz ez akár egy fizetés nélküli szabadság igénybevétele esetén is. Nem egyszer előfordult már az is, hogy nem az anya vette igénybe a gyermekgondozási díjat, de az anya maradt fizetés nélküli szabadságon, mégsem szüneteltette a foglalkoztató a biztosítási jogviszonyát.